Christmas magic

Álmosan nyitottam ki a szememet, és tapogattam magam mellett az ágyat. De mikor csak a hideg takarót és lepedőt tapintottam meg, felültem és megdörzsöltem a szememet. A szobában sötétség volt, a folyosóról szűrődött be némi halvány fény. Rápillantottam az órára és láttam, hogy hajnali 3 óra van. Kitakaróztam és a köntösöm után nyúltam. Daisy mostanában rendszeresen felébred minden este, de általában én szoktam felébredni először hozzá. Ahogy kinyitottam halkan az ajtót arra gondoltam, hogy talán ez is egy kisebb Karácsonyi csoda. Merthogy Szenteste volt, vagyis már túl voltunk rajta. Harry és az én családom is nálunk voltak, és olyan éjfél körül mentek el, így mi is csak nemrég kerültünk ágyba. Nesztelenül lépkedtem mezítláb a szőnyegen, és mikor bekukucskáltam Daisy szobájába, meglepődve konstáltam, hogy sem a kislányunk, sem Harry nincs a szobában. Szemöldök ráncolva indultam tovább a folyosón és a lépcső felé kukucskáltam. Ha felébred Daisy Harry általában vagy a szobában, vagy a folyosón sétál vele. Nem értettem, hogy merre tűnhettek. Talán Daisy szomjas volt, és Harry lement a konyhába teát készíteni neki? A kíváncsiságtól vezérelve lépkedtem lefele a lépcsőn, és az aljába érve elfojtottam egy feltörő sóhajt. Ugyanis Harry a nappaliban volt, karjában Daisy-t ringatva. Ajkamba harapva dőltem neki a korlátnak és néztem végig rajta. Csak egy melegítőnadrág volt rajta, ami hanyagul lógott a csípőjén, felül pedig félmeztelen volt. Háttal állt nekem, de ahogy Daisy-t ringatta, jól láttam, ahogy a hátizmai megfeszülnek, a mozgása nyomán. Kicsit oldalra fordult, ahogy Daisy-nek magyarázott a Karácsonyfa előtt, így megpillanthattam a tetoválásait is, amit úgy imádtam rajta. Azt tudni kell, hogy óriási fánk volt, mivel egy örök gyermek volt a házban, aki ragaszkodott a beltéri magassághoz igazodó Karácsonyfához. Mire végeztünk a díszítéssel meseszép lett a fa, és valam oknál fogva, a kis hercegnőnk szerette, ha ott ringattuk őt. Elmosolyodtam, mikor meghallottam mély, mackós hangját, ahogy a picinek magyarázott. 

-    Látom, tetszenek a Karácsonyfa színes égői. –mondta – Azt hiszem a mami nagy bajban lesz, ha felnősz, mert már ketten leszünk, akik nagy fát fognak követelni

Olvadoztam rajta, ahogy magyarázott, és közben lágyan ringatta a picit. Harry rajongott a lányáért, néha képtelenség volt elválasztani őt tőle. Volt, hogy éjszakába nyúlóan ült a kiságya mellett, és nézte, ahogy Daisy alszik. Ilyenkor én őt nézem, és a szívemet mindig elönti a melegség és a szeretet illetve a szerelem. Bizonyította, hogy nem csak, mint barátként, párként fantasztikus, hanem apaként is. Daisy egyértelműen apa szeme fénye volt, és ezt a többiek is észrevették. Amióta nagyobbacska lett, ha teheti, mindenhova magával viszi őt. Vagyis minket. Ebből eleinte súlyos viták voltak, de aztán beletörődtek abba, hogy Harry önfejű és konok. Ráadásul rájöttek, hogy jó hatással vagyunk rá, ugyanis azon kívül, hogy maximumon túl nyújt, egyfolytában mosolyog, ha ránk pillant, és meglátja Daisy széles mosolyát, amit apa jelenléte vált ki belőle. Így hát szépen beletörődtek abba, ha azt látták a koncertek előtt, hogy Harry Daisy-vel a karjában rohangál a backstage részlegben. Vagy épp eltűnik fél órára, mert ő akarja elaltatni a lányát. De ne gondoljátok, hogy engem kitúr úgymond, mert nem így van. Folyton arról áradozik, hogy mennyire csodálatos az anya-lánya kötelék, ami közöttünk van, és ő az anyaságot egy igazi csodának fogja fel. Eleinte zavarban voltam, mikor a kis manót szoptattam, és Harry ragaszkodott ahhoz, hogy bent legyen velem. Pár alkalom után aztán már teljesen megszoktam a jelenlétét, sőt megnyugtatott. Mindig mellém feküdt, átkarolt védelmezően minket. és ragyogó szemmel nézte, ahogy eszik Daisy. Közben pedig halkan romantikus dolgokat, és bókok hadát súgta a fülembe. Nagyot sóhajtottam, amit Harry valószínűleg meghallhatott, mert felém fordult, mintha mágnesként vonzottam volna. Elmosolyodott mikor meglátott, majd kinyújtotta felém a kezét. Lementem a lépcsőn és hatalmas meleg kezébe csúsztattam az enyémet. Mellé érve szorosan húzott magához egy kézzel és lágy csókot adott. Mellkasához bújtam és néztem, ahogy Daisy laposakat pislogva pihen a karjában. 

-          Nézd csak hercegnőm, megjött a mami is –suttogta halkan

-          Sssh ne ébreszd fel –simítottam végig a hátán

-          Már vagy fél órája lent vagyunk, és ez a kis huncut kislány nem nagyon akar elaludni –mondta

-          Olyan akár az édesapja –néztem fel rá

-          Azért van benne bőven a gyönyörű anyukájából is –mosolygott rám

Végigsimítottam Daisy arcocskáján, mire hatalmasat ásított, amire mindketten elolvadtunk. Daisy volt a mindenünk és rajongtunk érte. Harry leült a kanapéra, én pedig mellé bújtam és néztük, ahogy a manóka lassan elalszik. 

-          Köszönöm –mondta váratlanul Harry

-          Mit? –néztem fel rá

-      Hogy vagy nekem, a szerelmedet, hogy megmutattad milyen az igazi boldogság, és mert egy ilyen tündéri kislánnyal ajándékoztál meg –mondta

-       Mindezért én is hálás vagyok neked. Ti vagytok az életem értelmei, akiket nagyon szeretek –mondtam

-          Szeretlek kicsim –húzott közelebb magához

-          Én is szeretlek Harry –bújtam hozzá

-          Boldog Karácsonyt Daisy, álmodj angyalkákkal –puszilta meg Harry a kis pofiját

Boldogan sóhajtottam, és Harry mellkasához bújva néztem a Karácsonyfát. Az égők rajta úgy ragyogtak akár a csillagok és arra gondoltam, hogy ennél jobban nem is lehetnék boldog. Azt kívántam, hogy ez a karácsonyi csoda kísérje végig az életünket, és járjon át az érzése, az év minden napján. Mert nincs is jobb érzés, a békességnél, a boldogságnál és a szeretetnél. Boldog Karácsonyt!